Elnézést, hogy csak most jelentkezem, de az elmúlt napokban teljesen kikészültem. Milus már belőtte, hogy mikor kel éjszaka, de engem rettenetesen lefáraszt a hajnali 3 órás kelés, főleg úgy, hogy kb. 11-kor alszik el (leghamarabb). Igaz, Apja rengeteget segít az esti altatásnál, hogy hamarabb el tudjak menni pihenni, de minden Anya a megmondhatója, hogy addig úgy sem tudunk aludni, amíg a Picink nem alszik.
Az éjszakai altatás meg egyenesen rémálom néha. Nem, általában nem sír éjjel, de benne van egy másfél órába mire visszaalszik. Ha nem vagyok mellette, akkor elkezd nyöszörögni. Ma este pl. félve vettem ki a kiságyból, mert attól tartottam összeesem a fáradtságtól. Nem szoktam kézbe altatni, csak felveszem, hogy megnyugodjon.
Ennek a fáradtságnak tudható be, hogy lassan félek Milutól, mert néha aggódom, hogy nem tudom megnyugtatni, hogy nem tudom mit tehetek érte, szóval rendesen elkezdtem magamba kételkedni...
Ma reggel jött el az a pillanat, amikor utána néztem, hogy miért nem ihatok kávét. Meg voltam győződve, hogy nem ihatok, mert árt a Picinek. Erre kiderült, hogy napi 3 csészével simán fogyaszthatok. Én hülye, meg másfél hónapja vonszolom magam, mint egy zombi és meghalok egy kávéért. Na de, ma volt annak a napja, hogy Apja főzött nekem egy adaggal, amit még mindig nem bírtam meginni, mert teljesen elszoktam tőle, de a lehetőség, hogy van mihez nyúlni egyszerűen szuper.
Kicsinál az is, hogy nem nagyon mehetünk sehova, csak sétálni, vagy itt a környéken patikába vagy pékségbe, stb., szóval olyan helyre ahol nincsenek sokan. De én már úgy kimozdulnék a kis családommal... Azt is úgy várom, hogy lemehessünk Pécsre és augusztusba Balatonra. Ráadásul ebbe a melegbe napközbe ki sem szabad vinni, csak este hét után megyünk sétálni, amikor már enyhül a levegő egy kicsit.
Az is rossz, hogy iszonyatosan messze van a család és a barátok. Ha minden igaz, akkor hugicám jön vasárnap és elvisz engem moziba. Szombaton elvileg Anyukám is Bp.-én lesz nagynénéimmel és nagyimmal és bár azt mondtam neki, hogy ne jöjjenek, mert sokan lesznek Milusnak, lehet visszaszívom a dolgot...
Milu, amúgy egy csoda jópofi kisember. Már hallatja a hangját, gyakran mondja, hogy eöö vagy hö. Ezekkel rendez le minket. Amúgy hatalmas mosolyokkal tudatja, hogy bekakilt. Ha mosolyog, akkor általában tudjuk, hogy pelust kell cserélni. Apjával rendületlenül nagyon jól megértik egymást, ami nem is csoda, hiszen olyanok, mint két tojás.
Attól függetlenül, hogy rendesen megküzdök azért, hogy Pumpeknek legyen mit ennie, Ő nagyon szeret burkolni és már megjelent a kis tokája és némi hurka a combikáján. Amúgy eddig egyszer kellett neki tápszeres pótlást adnom, de igyekszem jól gazdálkodni a tejcsivel. A szakirodalom azt mondja, hogy testsúly kg-ként 150 ml-vel kell számolni szükségletként. Milu most 4,5 kg és kb. 6-7-szer kajál egy nap, szóval alkalmanként kb. 100-110 ml tejet kell szopiznia, ami általában megvan.
Amúgy rettenetesen hálás vagyok Apjának, hogy ennyire sokat segít. Imádom!!! A világ legjobb Apukája és Férje az enyém az tuti.
Ez a kép 2 napja készült, egy kicsit levegőztünk a teraszon az árnyékba:
