Ezennel örömmel jelenthetem, azoknak akik esetleg még nem tudnák, hogy Török-Lévai Milán Csaba 2012. május 11.-én nagy nehezen, de megszületett.
Nem volt egy egyszerű menet, tehát azok a nők, akik még szeretnének az Életben gyereket szülni, majd csak később olvassa tovább a bejegyzést.
Szóval 10.-én (csütörtökön), elég bágyadtan keltem, attól függetlenül, hogy egészen jól kialudtam magam. Csináltam a dolgomat, takarítottam, főztem, de fura volt, mert meg-meg kellett állnom pihenni. Éppen Apja szekrényét raktam rendbe, amikor elöntött valami. Na, mondom szép, 25 éves vagyok és bepisilek. Az akkor már a magzatvíz volt, de mivel, se nem volt nagy a mennyiség, se nem volt folyamatos a csordogálás, hát én pisinek tituláltam.
Nem sokra rá, megérkezett Tesóm is hozzánk, éppen csak pár szót váltottunk, mert sietett haza a saját picijéhez, de tisztán emlékszem, amikor azt mondta, hogy még ma kibújik...
Éppen, hogy csak kitette a lábát a kapunk és jött a következő hullám magzatvíz. Na ez már gyanús volt és innentől kezdve, ahogy jött egy keményedés, úgy távozott egy adag víz. Hívtam a dokit, aki azt mondta, hogy akkor irány a klinika. Apja 2 perc alatt állt ki a kocsival, öltözött át és pakolta ki a szülős cuccokat. Nekem az az idő arra volt, elég, hogy kitaláljam mibe is menjek, elvégre nem mindennap megy szülni az ember lánya.
Egészen hamar beértünk a klinikára. Egész úton én olyan nyugodt voltam, mint még soha, pedig volt miért izgulni. Szóval megérkezünk a szülőszoba elé, engem betessékelnek, Apja addig türelmesen vár kint. Bent vizsgálat, átöltözés,stb. A tények: szűk egy ujjnyi méhszáj, enyhe fájások, folyamatosan távozó magzatvíz. Ez volt 13:30-kor. 13:52-kor tettek rá a ctg-re és a fájásmérőre. 14:20-kor helyezték fel a méhszáj tágító zselét, ami miatt 2 órán keresztül nem volt szabad felkelni az ágyból. És akkor még azt hittem az két kemény óra volt.... Ahogy letelt a 2 óra, megvizsgáltak. Még mindig egy ujjnyi, de kezd elsimulni.... sebaj, mehetek előkészítésre. Azon is túl estem.
A fájások csak jöttek és erősödtek. Már este 11 óra volt, amikor el kellett dönteni, hogy jöjjön-e az oxitocin vagy várjunk-e még vele. Attól tartottak, hogy ha megkapom 11-kor, hajnali 2-re már a műtőbe leszek császárral. Persze, hogy azt mondtuk, hogy várjuk ki a reggelt.
Na itt tudnom kellett volna, hogy ez egy csapda. Gyötrelmes volt azaz éjszaka és ami utána jött még rosszabb volt. Annak ellenére, hogy az éjjel semmilyen eredményt nem értünk el tágulás szempontjából, beadták az oxitocint. Na az onnan volt maga a pokol. Addig is 3-4 perces erős fájásaim voltak, amik onnantól kezdve, 1-2 percesek lettek és elviselhetetlenek. Ez így ment még 2 és fél órán keresztül. 30 percenként jöttek vizsgálni és a vége fele már sírva kértem, hogy ne nyúljanak hozzám. Végül is reggel 7:45-kor el lett döntve, hogy megcsászároznak, ugyanis nem lehet tudni, miért nem tágulok, de a gyerek nagyon jól érezte magát odabent.Addig nem akartam a műtétet, de onnan egy nagy megkönnyebbülés volt a dolog.
2 perc alatt előkészítettek, és mehettem is át a műtőbe. Felültem a műtőasztalra, vállakat elengedtem és görbítettem a hátam, ahogy az anesztes kérte. 3-szor szúrt meg, de valamiért nem jött a gerinc folyadék, így nem lehetett érzésteleníteni. Nem maradt más csak az altatás.
Olyan, de olyan csalódott lettem, eleve már attól, hogy nem tudtam természetes úton megszülni a Babust, de hogy még arról is lemaradok, ahogy a világra jön...
Sok dolgot nem írtam le, ami még pluszban sokkal nehezebbé tette a dolgokat.
Az hogy ez kemény volt, az bizonyítja, hogy Apja mondta, hogy ne lesz több gyerek. Akkor még én is úgy gondoltam, de ha van rá lehetőség, akkor szeretném a szülés élményét átélni, bár komoly nyomokat hagyott ez az egész, szóval félek.
Szó szó,íme a pöttöm Milán:
ÉS tényleg a világ legcsodálatosabb érzése, amikor tudod, hogy ez a pici ember belőled és a Szerelmedből van. Hogy felelősséggel tartozol érte, hogy szó szerint a részed. Minden porcikáját imádom és tényleg Nekem Ő a legszebb a világon. Egy új szerelem!!
