Ha lassan is, de csak eljött ez a hét is. A legutolsó posztom után, már másnap egy kicsit lehiggadtam, bár annyit enyhültem csak, hogy lehet tesója Samunak, de az nem most lesz, legalább 10 év.

(Bár Anyának azt mondtam, hogy majd Samu választ magának tesót a játszótérről, de az még sem az igazi...)

Egy hét múlva megyünk dokihoz, akkor megejtik az első ctg-t is. Remélem a doki valami olyat fog mondani, hogy: " hmmm, (legalább) 1 ujjnyira nyitott méhszáj, leszállt méh, mindenórás".  Tudom, álmodik a nyomor....

Furi kettősséget érzek amúgy, mert néha olyan megnyugtató, hogy Samu még a pocóban van, rugdos, minden ok, de néha már nagyon kívül látnám.

Szerintem, mintha elkezdett volna a bucója lejjebb csúszni, mert olyan kis feszítéseket érzek az alhasamból néha, ami kisugárzik egészen a combomig.

Utolért engem is a hiszti, pontosabban az, hogy ha Apja csak valamit nem úgy mond ahogy én szeretném, akkor sírok, ha nevet rajtam, sírok, ha elmegy dolgozni, sírok, ha látok egy döglött hangyát, sírok, ha Mackó szomorúan néz, sírok, ha Anya nem hív 2 napig, sírok, ha attól tartok, hogy Apa nem érzi hogy rá is sokat gondolok, sírok, ha törött tojást találok a tojástartóba, sírok és még sorolhatnám... Szóval rendkívül érzékeny lett a lelkem.   Ugyanakkor hihetetlen hamar fel is tudom húzni magam, tegnap pl. úgy éreztem a Corába, hogy a pénztáros nincs tekintettel az állapotomra, és csak nagy nehézségek árán tudtam csak visszarakni a kocsiba a kutyakonzervet, amit a fejéhez akartam vágni.  

Tegnap a babakocsi is rosszkor volt rossz helyen. Ugyanis tegnap kivasaltam Samus (reményeim szerint a születéséig) utolsó ruhácskáit, mikor bementem a szobájába és a babakocsit meglátva azaz ötlet szállt meg, hogy nekem ki kell próbálnom, hogy hogyan kell összecsukni. Hát.... húztam, toltam, nyomtam a gombokat és a kart, de az Istenért sem akart megmozdulni, nem ám összecsukódni, már ordítottam, sikítottam, (sírtam), őrjöngtem, hogy egy sz*rt vettünk amit nem lehet összecsukni. Már a szöveget is tudtam, amivel az Auchan-es eladót akartam elküldeni melegebb éghajlatra. Már ott tartottam, hogy így összecsukatlanul bepaszírozom a autóba és visszaviszem, de előtte azért megnézem a használati útmutatót, hogy csak én vagyok béna, vagy tényleg rossz a kocsi....

Hát... rossz kart cibáltam.. össze lehet csukni. Sűrűn kértem bocsánatot Samutól, hogy az anyja egy idióta. Ez van!

Ma hozzák a térkövet, de már 29 percet késnek a kiszállítással...

Szerdán visszük a Apja autóját Pécsre, csütörtökön megyek védőnőhöz.

Remélem gyorsan eltelik ez a hét.

Még 43 nap....(bízom benne, hogy csak 21).