Tegnap az ultrahang után, mintha Apját kicserélték volna. Vigyorgott és másról sem tudott beszélni, csak a fiáról, akinek olyan férfias állcsúcsa van, mint neki. Szóval azt vettem észre, hogy Apjának végre valósággá vált, hogy tavaszra itt lesz a gyermekünk.
Jobb Férjet és Apukát nem is kívánhatnék. Tegnap este korábban lefeküdtem, hogy még olvasgassak kicsit, csak a fronttól rettenetesen fájt a fejem, így az olvasást 2-3 oldal után hanyagoltam. Apja feljött, odabújt és azt mondta: Ez a pici fiú, olyan szerencsés. Úgy fogja szeretni az anyukáját, mint senki. Rajtad fog lógni és imádni fogjátok egymást.
Nekem meg szép csendben (természetesen) potyogtak a könnyek a szememből. Olyan türelemmel és szeretettel van felém, hogy az elmondhatatlan. Nagyon szeretem!
Ma reggel ütemes mozgásra lettem figyelmes. Elképzelni nem tudtam, hogy éppen mit csinál, talán a highway to hell-t dobolja. Gyorsan a hátamra feküdtem és a hasamra tettem a kezemet. Akkor esett le, hogy a kis pukkancs éppen csuklik. Gyorsan fogtam Apja kezét, pocóra raktam, had érezze ő is. Két hatalmas csuklással köszöntötte így apját Csuki-Muki.
Apja mosolygot, Én boldog voltam a gyerek meg életjelet adott, szóval jól indult a nap.
Adtam ma is az alma+puffasztott cucc kombónak, ettem almát és mandarint is, de megfejeltem egy meggyes és egy fél almás pitével.
