Pár napja voltam a háziorvosomnál. Kérte, hogy vigyek a szülészünktől igazolást. Mondtam rendben, úgy is megyünk szülőszoba látogatásra. Erre úgy nézett rám és ismételte el, hogy "szülőszoba látogatás", mintha valami perverz hobbim lenne minden vasárnap az ilyen látogatások...
Tehát ma azt terveztem, hogy majd jó korán felkelünk, megsétáltatjuk a kutyákat, reggeli, mosakodás és megyünk megnézni A szülőszobát. Hát ez már az első pontban nem működött, mert Apja 10:30-kor nyitotta ki a csipás kis szemeit.. Sebaj, elkésni nem késünk el semmit, úgy se a dokin múlik, hogy tudunk-e menni vagy sem.
13:00-ra megérkeztünk az I.sz. szülész és nőgyógyászati klinikára és engem olyan izgalom kapott el, hogy már ciki volt. Ez olyan bénázásokba ment át, hogy attól féltem Apja kimegy és letagadja, hogy velem jött. A doki adott egy látogató köntöst, amit valamiért csak és kizárólag úgy akartam felvenni, mint egy műtős ruhát, láttam, hogy már az orvosnak kínos, mert nem esett le, hogy azt hajtogatja, hogy vegyem fel, mint egy kabátot. Apja rántott vissza a Földre, hogy ne izguljak, nem most szülünk, csak körül nézni jöttünk. Az orvosunk azon aggódott, hogy rosszul leszek, de biztosítottam róla, hogy azért addig nem megyek el :)
Amikor sikerült magamhoz térnem akkor esett le, hogy hol is vagyunk. Ugye olvastam sok rémtörténetet a klinikáról, de maga a szülőszoba egy óriási pozitív csalódás volt. Nagyon igényes, nagyon barátságos kialakítással, ami biztonságot nyújthat majd abba a jópár nehéz órában. Az orvos mindent elmondott lépésről lépésre, hogy mikor mi fog történni. Szivem szerint haza se mentem volna, hiszen ott volt a doki, ott voltak azok a szülésznők, akik a rendelőben is dolgoznak, ott volt Apja és természetesen én, mi kell még a szüléshez.
Tudom, hogy ez még nagyon korai lett volna, de nagyon furcsa volt látni azt a helyet, ahol majd Samus a világra jön.
Megkérdeztem az orvost mindenről, ami az eszembe jutott.
1. házassági anyakönyvi kivonat: felélegeztünk és azok is tegyék meg akik a mi cipőnkbe járnak, mert nem kell elvileg már sehol sem a 30 napnál nem régebbi házassági anyakönyvi kivonat, mert belátták, hogy ez egy HÜLYESÉG!
2. baba csomag: kell vinni ez biztos, csak még azt nem tudjuk pontosan, hogy mégis mi, mert nem tudott listát adni a doki. A budapesti kórházak és klinikák nagy részén már nem adnak kincstári ruhákat, se babaholmikat, így erről a szülőknek kell gondoskodni. Aki esetleg rendelkezik egy ilyesmi listával, azt szeretettel várom.
3. honorárium: Szerintem ez az egyik legkínosabb része az egész szülésnek. Még jó 15 perccel azután is vörös volt a fejem, miután megkérdeztem... A doki azt mondta, hogy ő nem szokott összeget mondani, ami nekem szimpi volt, mert ezek szerint ránk bízza, hogy mennyit adunk. Apjának viszont ez pont nem tetszett, mert hogy mindennek meg van az ára... (férfiak...)
Miután eljöttünk a klinikáról mind a ketten el voltunk varázsolódva. Erről beszéltünk a legnagyobb részt. Látom Apján, hogy már Ő is várja és látom rajta, hogy nagyon akar segíteni. Én meg már marhára várom, hogy végre ott legyünk!! Persze nem kell annyira sietni, mindent a maga idejében :)
Ma vagyunk 30+0-ban...még elvileg 10 hét, 71 nap... Egyre lassabban múlik az idő.
